1. És szólt az Örökkévaló: Mózeshez, mondván:
2. Parancsold meg Áronnak és fiainak, mondván: Ez az égőáldozat tana; ez az égőáldozat legyen a tűzhelyen, az oltáron, egész éjjel reggelig; az oltár tüze pedig égjen rajta.
(א) צו את אהרן. אֵין צַו אֶלָּא לְשׁוֹן זֵרוּז מִיָּד וּלְדוֹרוֹת; אָמַר רַבִּי שִׁמְעוֹן, בְּיוֹתֵר צָרִיךְ הַכָּתוּב לְזָרֵז בְּמָקוֹם שֶׁיֵּשׁ בּוֹ חֶסְרוֹן כִּיס (ספרא): (ב) זאת תורת העלה וגו'. הֲרֵי הָעִנְיָן הַזֶּה בָּא לְלַמֵּד עַל הֶקְטֵר חֲלָבִים וְאֵבָרִים שֶׁיְּהֵא כָּשֵׁר כָּל הַלַּיְלָה, וּלְלַמֵּד עַל הַפְּסוּלִין אֵי זֶה אִם עָלָה יֵרֵד, וְאֵי זֶה אִם עָלָה לֹא יֵרֵד, שֶׁכָּל תּוֹרָה לְרַבּוֹת הוּא בָּא, לוֹמַר — תּוֹרָה אַחַת לְכָל הָעוֹלִים, וַאֲפִלוּ פְּסוּלִין, שֶׁאִם עָלוּ לֹא יֵרְדוּ (שם): (ג) הוא העלה. לְמַעֵט אֶת הָרוֹבֵעַ וְאֶת הַנִּרְבָּע וְכַיּוֹצֵא בָּהֶן, שֶׁלֹּא הָיָה פְּסוּלָן בַּקֹּדֶשׁ, שֶׁנִּפְסְלוּ קֹדֶם שֶׁבָּאוּ לָעֲזָרָה (שם ח):
– Parancsold meg (cáv) Áronnak...
Valahányszor „cáv” olvasható [a Szentírásban], az a „sürgetés” kifejezése, – [mind] a közvetlen pillanatra, mind pedig a [jövendő] generációkra vonatkozóan. Azt mondta Simon rabbi: A Tóra számára különösen fontos sürgetni – [egy olyan parancs teljesítését], amely anyagi veszteséggel kapcsolatos.
Ez a törvény az égőáldozatról...
Ez a rész megtanítja [azokat az előírásokat amelyek amelyek a zsíroknak és a [különböző] testrészeknek [az oltáron való] elfüstölögtetésére vonatkoznak, –– mégpedig, hogy az egész éjszaka érvényes, és informál azokról [az áldozatokról, amelyek] érvénytelenekké [lettek], – hogy melyek [közülük azok, amelyeket,] ha felkerültek [az oltárra], –– le kell venni [azokat onnét], – és melyek [közülük azok, amelyeket,] ha felkerültek [az oltárra], –nem kell levenni, ugyanis a torá [szó minden egyes említése] [valami újnak] a bevezetését jelenti, [ez esetben annak a] közlését, – [hogy] egy tanítás [létezik] mindazon [állatokra vonatkozóan,] amelyek felkerülnek [az oltárra], és még [azok] is, – [amelyek] érvénytelenekké [váltak], – ha már egyszer felkerültek [az oltárra. – [akkor már] nem kell azokat levenni [onnét].
égőáldozat... –
A hi szócskának itt az a szerepe,] hogy kizárja [a feláldozható állatok közül azt a hím állatot,] amely egy nővel volt együtt, – – valamint [azt a nőstény állatot,] amely egy férfival volt együtt, és hasonló eseteket, –amelyek diszkvalifikációja [nem] a Szentségben [történt],hanem] amely alkalmatlanná vált, még azt megelőzően, hogy a Szentély- udvarba került.
3. És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé.
א) מדו בד. הִיא הַכֻּתֹּנֶת, וּמָה תַּ"ל מִדּוֹ? שֶׁתְּהֵא כְּמִדָּתוֹ (שם): (ב) על בשרו. שֶׁלֹּא יְהֵא דָּבָר חוֹצֵץ בֵּינְתַיִם (זבחים י"ט): (ג) והרים את הדשן. הָיָה חוֹתֶה מְלֹא מַחְתָּה מִן הַמְאֻכָּלוֹת הַפְּנִימִיּוֹת וְנוֹתְנָן בְּמִזְרָחוֹ שֶׁל כֶּבֶשׁ (תמיד כ"ח): (ד) הדשן אשר תאכל האש את העלה. וַעֲשָׂאַתָּה דֶּשֶׁן, מֵאוֹתוֹ דֶּשֶׁן יָרִים תְּרוּמָה ושמו אצל המזבח: (ה) [על המזבח. מָצָא אֵבָרִים שֶׁעֲדַיִן לֹא נִתְאַכְּלוּ, מַחֲזִירָן עַל מִזְבֵּחַ לְאַחַר שֶׁחָתָה גֶּחָלִים אֵילָךְ וָאֵילָךְ וְנָטַל מִן הַפְּנִימִיּוֹת, שֶׁנֶּאֱמַר אֶת הָעֹלָה עַל הַמִּזְבֵּחַ]:
mérete lenruháját..
Ez a köntös. Miért mondja azt a vers, hogy mérete? –Hogy tudjuk,] hogy [a köntösnek] az ő mérete szerinti [nagyságúnak] kell lennie.
Testére:
– semmi sem kerülhet [a bőre és a nadrág] közé.
Vegye el a hamut:
– [A pap] kikotor egy tele serpenyőnyi [hamut] –[a tűz által] elemésztett [áldozati állatból hátramaradt hamu] legközepéből, –rámpa keleti oldalára helyezi.
a hamut, amivé a tűz megemésztette az égődozatot.
És hamuvá alakította. Ebből a hamuból különítsen el felajánlást,
És tegye az oltár mellé:
Az oltáron:
Ha [a pap] olyan testrészeket talál, amelyeket még nem emésztett el [a tűz], visszahelyezi azokat az oltárra, miután előbb felkotorta a parazsat és vett a [hamu] legközepéből, mivel az áll a szövegben : az égőáldozatot az oltáron.
4. Azután vesse le ruháit és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre.
(א) ופשט את בגדיו. אֵין זוֹ חוֹבָה אֶלָּא דֶּרֶךְ אֶרֶץ, שֶׁלֹּא יְלַכְלֵךְ בְּהוֹצָאַת הַדֶּשֶׁן בְּגָדִים שֶׁהוּא מְשַׁמֵּשׁ בָּהֶן תָּמִיד — בְּגָדִים שֶׁבִּשֵּׁל בָּהֶן קְדֵרָה לְרַבּוֹ, אַל יִמְזֹג בָּהֶן כּוֹס לְרַבּוֹ, לְכָךְ וְלָבַשׁ בְּגָדִים אֲחֵרִים פְּחוּתִין מֵהֶם (ספרא): (ב) והוציא את הדשן. הַצָּבוּר בַּתַּפּוּחַ, כְּשֶׁהוּא הַרְבֵּה וְאֵין מָקוֹם לַמַּעֲרָכָה, מוֹצִיאוֹ מִשָּׁם; וְאֵין זֶה חוֹבָה לְכָל יוֹם, אֲבָל הַתְּרוּמָה חוֹבָה בְּכָל יוֹם (תמיד כ"ח):
Azután vesse le ruháját:
Ez nem kötelező, csak így kívánja az illem, hogy miközben kiviszi a hamut, ne piszkolja össze azt a ruhát, amiben mindig szolgál. Abban a ruhában, amiben ételt főzött az urának, be szolgáljon fel italt neki, ezért öltsön más ruhát, ami silányabb, mint a megszokott.
És vigye ki a hamut...
ami felhalmozódott [az oltáron] egy „alma” formájában, amikor már nagyon sok lett, és nincs hely [az oltáron elhelyezett, tüzet tápláló] farönk halmaz tetején, vigye ki onnan. Ezt nem kötelező minden nap megcsinálni, de az a kevés hamu, amit az oltár mellé helyez, – minden nap kötelező.
5. Az oltáron levő tűz pedig égjen azon, el ne aludjék; gyújtson meg rajta a pap fát reggelenként és rendezze el rajta az égőáldozatot és füstölögtesse el rajta a békeáldozat zsiradékát:
(א) והאש על המזבח תוקד בו. רִבָּה כָּאן יְקִידוֹת הַרְבֵּה — על מוקדה, ואש המזבח תוקד בו, והאש על המזבח תוקד בו, אש תמיד תוקד על המזבח, כֻּלָּן נִדְרְשׁוּ בְּמַסֶּכֶת יוֹמָא (דף מ"ה), שֶׁנֶּחְלְקוּ רַבּוֹתֵינוּ בְּמִנְיַן הַמַּעֲרָכוֹת שֶׁהָיוּ שָׁם: (ב) וערך עליה העלה. עוֹלַת תָּמִיד הִיא תִּקְדֹּם (מנחות מ"ט): (ג) חלבי השלמים. אִם יָבִיאוּ שָׁם שְׁלָמִים, וְרַבּוֹתֵינוּ לָמְדוּ מִכָּאן "עָלֶיהָ" — עַל עוֹלַת הַבֹּקֶר הַשְׁלֵם כָּל הַקָּרְבָּנוֹת כֻּלָּם, מִכָּאן שֶׁלֹּא יְהֵא דָּבָר מְאֻחָר לְתָמִיד שֶׁל בֵּין הָעַרְבָּיִם (ספרא):
s az oltáron a tűz égjen folytonosan.
[A Tóra] itt számos égést említ: –– „a tűzhelyen,” „és az oltár tüze égjen rajta,”És az oltáron a tűz égjen folytonosan, „Örök tűz égjen az oltáron. Mindegyik [külön] ki van fejtve a [Talmud] Jómá traktátusában, mivel] Bölcseink nem voltak azonos véleményen a máglyák számát illetően, amelyek ott égtek.
..és rendezze el rajta az égőáldozatot.
A napi égőáldozatnak meg kell előznie [minden más áldozatot].
a békeáldozat zsírját.
– Ha egy békeáldozatot [is] hoznak ott. –Bölcseink innét arra következtettek: "rajta" ez azt jelenti, hogy] a reggeli égőáldozat után minden más áldozatbemutatást el kell végezni. Ebből [azt tanuljuk], hogy semmit sem szabad később bemutatni mint a napi délutáni égőáldozatot.
6. Állandó tűz égjen az oltáron, el ne aludjék.
(א) אש תמיד. אֵשׁ שֶׁנֶּאֱמַר בּוֹ תָּמִיד, הִיא שֶׁמַּדְלִיקִין בָּהּ אֶת הַנֵּרוֹת שֶׁנֶּאֱמַר בָּה לְהַעֲלֹת נֵר תָּמִיד (שמות כ"ז), אַף הִיא מֵעַל מִזְבֵּחַ הַחִיצוֹן תּוּקַד (יומא מ"ה): (ב) לא תכבה. הַמְכַבֶּה אֵשׁ עַל הַמִּזְבֵּחַ עוֹבֵר בִּשְׁנֵי לָאוִין:
– Örök tűz
Az a tűz is, amiről az van írva: "örök" amivel meggyújtották a [menorá] lángjait, ahogy írva van róla: az örökmécses meggyujtására, azt is a külső oltárról gyújtották meg.
Ki ne aludjon:
Arra akarja az írás felhívni a figyelmet, hogy] aki eloltja a tüzet az oltáron, az két tilalmat is áthág.
